Tihanyi L. Ágost 1846-1899
1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még neked Istened, Ki atyádként felkaroljon, S szívét ossza meg veled. Ha sújt, akkor is szeret, Így próbálja hitedet. Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek!
2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el, ő megvívhat tengerekkel!
3. Bár hegyek megrendülnének, Miket égi kéz emelt, S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ne gondold, ha látod ezt, Hogy téged e perc elveszt. Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz.
4. Ó, ne csüggedj, bár az estnek Már leszállnak árnyai! Kihez imád buzgón esdett, Halld, Atyádnak hangja hí. ő megváltott és szeret, Néked mennyben ád helyet. Sion, onnan számkivetni Nem fog téged soha senki.
Joachim Pauli 1635-1708 (német).
* Jeruzsálem szent hegye, átvitt értelemben: az egyház
Tartalom
