Wittenberg 1529
1. Bizony betelik az idő, És Isten Fia eljő, A világbíró, a dicső, Az ítélő s megmentő. Elnémul gúnyos nevetés, Tűz után jön új teremtés, Mint szent könyvünk is megírta.
2. Angyal harsonahangja szól E földön minden népnek, A halottak hamvaikból Mind nyomban előlépnek. Parancsszavára az Úrnak Átváltoznak, megújulnak, Kik élnek még a földön.
3. Megnyílik a könyv, amiből Tett, szándék kiviláglik, Mentségek vára rombadől, Bűn vak mélysége ásít. Akkor mindenki tisztán lát, Megérti vétkes önmagát, Hogy mit tett életében.
4. De jaj, ki ügyet sem vetett Az Úr szent igéjére, Szerezni, kapni szeretett, Más nem is járt eszébe', Annak fejére omlik ott, Mit rosszul tett vagy mulasztott, Rázúdul minden vétke.
5. Ó, Jézus, ama nagy napon Te védj meg szent kezeddel, Ítéletem reád hagyom, A büntetést engedd el! Igédben nem kételkedem, Írd élet könyvébe nevem, Vígy teljességre, ámen.
Celanói Tamás (?) 1190?-1255? énekéből (Dies irae, dies illa). Bartholomäus Ringwaldt 1530-1599 (német).
Tartalom
