Wittenberg 1533
1. Hadd zengjen énekszó, Fel, égig ujjongó, Jászolágyon szunnyad Az édes Megváltó, Ott fénylik ő, az új nap, Kit várva vártunk rég. Kezdet ő és vég, Kezdet ő és vég.
2. Mint gyenge gyermek ő E bűnös földre jő. Várva várlak téged, Te mennyből érkező. Hozz vigaszt, békességet! Kis Jézus, itt e szív! Térj be - egyre hív, Térj be - egyre hív.
3. Ó, lelkem, áldva áldd Megváltód irgalmát! Vádolt bűnöd átka, A poklok mélye várt, De Jézus, ím, kitárta A mennynek ajtaját, S üdvösséget ád, Üdvösséget ád.
4. Új ének merre cseng? Az égi fényben fent. Kél a halleluja, És ujjong minden szent, És szól a hárfa húrja, Az angyalének zeng. Bár ott lennénk már, Bár ott lennénk már!
XIV. századi kétnyelvű latin-német ének (In dulci jubilo).
Tartalom
