Ph. Nicolai 1556-1608
1. Harsány szó kiált az éjbe: "Föl! Ébredj, Jeruzsálem népe! Kit vártok, itt van már közel!" Kürt ád jelt: "Jöjjetek, hívek! Hol, merre vagytok, okos szűzek? Épp éjfél van, sietni kell. Jön már a Vőlegény. Lobogjon fáklyafény! Halleluja! Mily menyegző, Üdvöt szerző, Vár reátok, mihelyt megjő!"
2. Sion népe* hallván hallja, Hogy néki szól az őrök hangja, És szíve örömtől repes. Jön az Úr, sugártól fényes, ő erős, irgalommal ékes, A csillaga tündökletes. Jöjj, Jézus, drága kincs, Dicsőbb tenálad nincs! Üdv, hozsánna! Jertek, menjünk, Mind siessünk, Szent asztalánál örvendjünk!
3. Lant, kürt, hárfa zeng a mennyben, Az égi karban, angyal-nyelven Zeng már feléd a glória. Minden gyöngykapu kitárva, A trónnál angyalok közt állva, Áld énekünk, Isten Fia! Nem fénylett még a szem, Nem lángolt a szív sem Ily örömtől! Ujjongjunk hát, Mondjunk hálát, Vég nélkül víg halleluját!
Philipp Nicolai 1556-1608 (német).
* 1. vsz.: Mt 25,6, 2. vsz.: a hívők közösségének bibliai kifejezése
Tartalom
