Nürnberg 1523
1. Jer, örvendjünk, keresztyének, Jer, énekeljünk vígan! Gyülekezzünk, ifjak, vének, Az Úr szent hajlékiban, Ki atyai szeretetből Megváltott veszedelmekből - Dicsérjük háladással!
2. Az ördögnek foglya voltam, Halálban elveszetten, Így kínozott minduntalan A bűn, melyben születtem; És mind mélyebbre süllyedtem, Jó nem volt az életemben, A bűn vont hatalmába.
3. A jó cselekedet, erény Nem segített énrajtam, Nem enyhített lelkem sebén, A jót bárhogy akartam. A kétségek terhe alatt Nékem csak a halál maradt És a pokol borzalma.
4. De végre nagy gyötrelmemet Az örök Úr megszánta, Irgalmára emlékezett: Szívét felém kitárta. Jó Atyaként fordult hozzám, Egyszülöttét feláldozván, Ki néki legdrágább volt.
5. És ő engedelmeskedett: Eljött a földre értem, Szép, tiszta szűztől született - Ember lett és testvérem. Nagy hatalmát elrejtette, Én földi formám fölvette, Hogy a Gonoszt legyőzze.
6. Úgy tégy és csak úgy taníts hát, Mint Jézus, hozzá térve. Hirdesd az Isten országát Az ő dicsőségére, És jól vigyázz, hogy emberek Meg ne rontsák nagy kincsedet - Ezt bízza rád Megváltód.
Luther Márton 1483-1546.
Tartalom
