Dallam: Jézusom, ki bűnös lelkem 418
1. Hittel nézek keresztfádra, Üdvözítő Jézusom. Értem mentél Golgotára, Hogy lelkem mennybe jusson. Amit keresztfádon mondtál, Amire ott tanítottál, Bármeddig tart életem, Ne engedd felejtenem!
2. Míg átkoztak ellenségid, Imádkoztál üdvükért: "Jó Atyám, bocsáss meg nékik, Ne sújtsd őket bűnükért!" Add, hogy szívből megbocsássam, Ha megbántott embertársam! Így teszek példád szerint, Szereteted erre int.
3. Megszántad a gonosz latrot, Mert megbánta vétkeit. A bűnöst ma is megtartod, Ha van benne élő hit. Az utolsó nehéz harcon Vigasztalást igéd adjon, Hogy "még ma velem leszel, Országomba érkezel".
4. Tanítványod s anyád sirat, De letörlöd könnyüket: "Ímhol anyád, ímhol fiad!" - S összekötöd szívüket. Add, hogy kövessem példádat, Segítsem, kit sújt a bánat: Minden embertársamat Szeressem, mint magamat!
5. Mily nehéz volt szenvedésed, Mint tépett a gyötrelem, Fájón hallom bús kérdésed: "Mért hagytál el, Istenem?" Ha nem bírom a keresztet, S már-már elcsüggedni kezdek, Ó, ne hagyj el engemet, Segítsd vinni terhemet!
6. Égő kíntól elgyötörten Így szóltál: "Szomjúhozom!" Hadd szomjazzon szívem-lelkem Kegyelmedre, Jézusom! S míg tart földi vándorlásom, Oltsd epesztő szomjúságom! Nyújtsd az élet italát, Mely üdítő enyhet ád!
7. Bevégződött gyötrődésed, Véget ért a szenvedés. Tőled nyerek üdvösséget, Nem fenyeget büntetés. Ha majd int a halál réve Éltem végpartjához érve, Mondhatok szent éneket: "Minden elvégeztetett!"
8. A sír éjétől nem félek, Mert, Uram, benned hiszek, A síron túl újra élek, S örökre nálad leszek. Szent nevedet dicsőítve, "Atyám, a te kezeidbe Ajánlom én lelkemet", Végy magadhoz engemet!
Jézus hét szava a keresztfán. Karl Bernhard Garve 1763-1841 (német).
Tartalom
