Dallam: Bizony betelik az idő 502
1. Midőn eljön az én órám, Hogy innét el kell mennem, Jézus Krisztus, jöjj, tekints rám, És bátoríts meg engem! Állj mellém, Uram Istenem, Mert testem-lelkem, mindenem Hű kezedbe ajánlom.
2. Ha bánt a lelkiismeret, Ha vádol tenger vétek, Mégse rettent meg engemet, Mert keresztfádra nézek, És lelkemet megmoshatom Szent véredben, én Jézusom. Te vagy az én Megváltóm!
3. Mivel tested tagja vagyok, A vigaszt megtalálom: Tőled én el nem válhatok, Nem szakít el halálom. Neked halok, ha meghalok, És új életre virradok Te szent halálod árán.
4. Mivel, Uram, feltámadtál, Nem elmúlás lesz végem. Mivel te mennybe szállottál, Nem kell haláltól félnem. Ahol te vagy, oda megyek, Hogy örökre veled legyek. Így útra kelek bátran.
5. Hozzád megyek, én Jézusom, Bár elenyészik testem. Halálomban csak aluszom, Te majd fölkeltesz engem. Általad, Isten szent Fia, Megnyílik a menny ajtaja, És vár az örök élet.
Nikolaus Herman 1480?-1561, 5. vsz.: Bonn 1575 (német).
Tartalom
