M. Franck 1609–1667
1. Csak halandó, elmulandó Az ember élete. Mint a felhő hegyek vállán, Eltűnik gyors szelek szárnyán, Siet éltünk, tovaszállván.
2. Csak halandó, elmulandó Az ember vígsága, Mint változnak napok, órák. Sötétség és világosság, Ilyen az öröm s vidámság.
3. Csak halandó, elmulandó Az ember szépsége. Mint szél letör kis virágot, Így jár ékes ifjúságod, Hervadását korán látod.
4. Csak halandó, elmulandó Földi kincs, gazdagság. Könnyen támad tűz és árvíz, S mit ember magáénak hisz, Mindent megront, mindent elvisz.
5. Ó, Megváltóm, Szabadítóm, Én édes Jézusom! Erősítsed én hitemet, Hogy semmi mulandó tőled El ne szakassza szívemet!
Michael Franck 1609–1667 (német), 5. vsz.: Petrőczi Kata Szidónia 1662–1708.
Tartalom
