Uram, ne engedd, hogy valaha is feledjük
Hirosimát, hogyan hullott ott a bomba,
hogyan pusztultak anyák, gyermekek és
férfiak halomra, hogyan sorvadt a
megmaradt élet is, és a sugárveszélyben
lassan minden hogyan haldokolt. Uram,
ne engedd, hogy valaha is felejtsük
Auschwitzot, hogyan szállt fel a füst ott
a kéményekből, ahol emberek tetemét égették
el, hogyan bontottak fel családi kötelékeket,
hogyan kínlódtak a gyöngék, és kínoztattak
az erősek. Uram, tedd világossá előttem,
hogy mi túlélők is benne voltunk a
rombolásban, ugyanabban az
embertelenségben! Hogyha tőled
elfordulunk, testvéreinktől is elfordulunk, s
ha testvéreinktől elfordulunk, néked
fordítunk hátat. Ments meg önmagunktól,
attól, hogy csak ridegen számítgassunk
emberéletekkel, élettel és halállal,
akadályozd meg, hogy gúnyt űzzünk a
szeretetből, különösen akkor, amikor a te
nevedben szólunk róla. Te magad beszélj
velünk háborúról és békéről, e mai kettős
lehetőségről.
Malcolm Boyd
Tartalom