Fejléc

12. Reménység a halál órájában

Halál órájában reménység

Uram, te voltál hajlékunk
nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt hegyek születtek,
mielőtt a föld és világ létrejött,
öröktől fogva mindörökké
vagy te, ó, Isten!

A halandót visszatéríted a porba,
és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek!
Mert ezer esztendő annyi szemedben,
mint a tegnapi nap, amely elmúlt,
mint egy őrváltásnyi idő éjjel.
Elragadod őket, olyanok lesznek,
mint reggel az álom, mint a növekvő fű:
reggel virágzik és növekszik,
estére megfonnyad és megszárad.
Taníts úgy számlálni napjainkat,
hogy bölcs szívhez jussunk!
Fordulj hozzánk, Uram! Meddig késel?
Könyörülj szolgáidon!
Adj bőségesen szeretetedből reggelenként,
hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!

Zsolt 90,1-6.12-14

Tartalom

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Luther Kiadó, 2006.
Internet változat © Evangélikus Internet Munkacsoport, 2006.
Kérdések és megjegyzések: webmaster@lutheran.hu