Követlek tégedet, mint hold a napot, hogy a te kegyelmednek sugárival fényeskedjem. Követlek, mint árnyék a testet, hogy valahová fordulsz, lábaid nyomát szüntelen keressem. Követlek, mint a napkeleti bölcsek a te csillagodat, hogy előttem menj, míglen megáll az én szívemben, ahol téged találjalak. Követlek, mint gyermek az ő atyját, mert ha atyám és anyám elhágy is engemet, de te felvészesz engemet.
Ráday Pál 1677-1733
Tartalom