Istenem! Te lehajolsz hozzám, hogy Istenem légy. Üdvösségemet munkálod, és gondomat viseled: mindent megadsz nekem Krisztusban. Méltán követeled, hogy ne legyen más Istenem.
Megvallom, hogy vétkeztem ellened. Kételkedtem benned és igédben. Istenemmé tettem és bálványoztam magamat, embereket, földi javakat. Bíztam saját kegyességemben, megtérésemben és jó cselekedeteimben. Emberektől jobban féltem, mint tőled, embereket jobban szerettem, mint téged. Jobban bíztam földi javakban, mint benned, hitetlen, kishitű, babonás voltam. Szerencsésnek vagy szerencsétlennek tartott napokhoz, jelekhez, jóslatokhoz igazodtam. Szellemidézésben vettem részt, és onnan vártam útmutatást. Feleslegesen kerestem a veszélyt, és kísértettelek téged. Nem tettem le irgalmadba terveimet, munkámat és nehézségeimet. Nem voltam vidám és csendes tebenned, elcsüggedtem és kétségbe estem, mintha nem volnál Istenem. Nem segítettem másokat a benned való hitre. Nem féltelek, nem szerettelek, és nem bíztam benned mindennél jobban. Uram, könyörülj rajtam!
Tartalom