J. G. Ebeling 1637–1676
1. Ó, én lelkem, mért csüggedsz el? Van neked Istened, Őt nem vesztheted el; Ki venné el üdvösséged, A mennyet, amelyet Jézus szerzett néked?
2. Földi kincsem, testem-lelkem, Mindenem Istenem Kegyelméből nyertem. Ha ő mindezt visszakéri, Nem bánom, őt áldom, Ajkam őt dicséri.
3. Ha ő súlyos terhet rak rám, Érjen bár bú és kár, Ugyan mért aggódnám? Ha ő bölcsen azt rám mérte, Tudja jól, mikor, hol Jöjjön segítségre.
4. A haláltól én nem félek, Mert habár sírba zár, Szebb hazát remélek; Ott a szenvedésnek vége, Meggyógyít, ajtót nyit Örök üdvösségre.
5. Enyém vagy, el nem eresztlek, Hitemmel, lelkemmel, Jézus, átölellek. Ó, hagyj nálad hazát lelnem, Végtelen örömben Veled együtt lennem.
Paul Gerhardt 1607–1676 (német).
Tartalom
