J. G. Ebeling 1637-1676
1. Ó, én lelkem, mért csüggedsz el? Van neked Istened, őt nem vesztheted el; Ki venné el üdvösséged, A mennyet, amelyet Jézus szerzett néked?
2. Földi kincsem, testem-lelkem, Mindenem Istenem Kegyelméből nyertem. Ha ő mindezt visszakéri, Nem bánom, őt áldom, Ajkam őt dicséri.
3. Ha ő súlyos terhet rak rám, Érjen bár bú és kár, Ugyan mért aggódnám? Ha ő bölcsen azt rám mérte, Tudja jól, mikor, hol Jöjjön segítségre.
4. A haláltól én nem félek, Mert habár sírba zár, Szebb hazát remélek; Ott a szenvedésnek vége, Meggyógyít, ajtót nyit Örök üdvösségre.
5. Enyém vagy, el nem eresztlek, Hitemmel, lelkemmel, Jézus, átölellek. Ó, hagyj nálad hazát lelnem, Végtelen örömben Veled együtt lennem.
Paul Gerhardt 1607-1676 (német).
Tartalom
