Wittenberg 1544
1. Jer, temessük el a testet, Melyen a halál erőt vett, De majd a végítéletre Föltámad örök életre.
2. Ím, ami porból vétetett, Az ismét porrá, földdé lett; De porból is feltámasztja Az Úr hatalmas szózatja.
3. A hívő lélek Istennél Mennyekben mindörökké él; Mert Jézus érte is eljött, S a bűntől megváltotta őt.
4. Ki itt sok ínséget látott, Immár nyert nagy boldogságot; És kinek fájt, sírt a lelke, Már nyugodalmát meglelte.
5. Jer, hagyjuk őt itt aludni, Jézus Krisztusban nyugodni; S mindnyájan vigyázók legyünk, Mert innen mi is elmegyünk.
6. Ó, Jézusunk, segíts minket, Végezvén itt életünket, Hogy csendesen meghalhassunk, Hozzád mennyekbe juthassunk!
Prágai Lukács 1460?-1528 (Mandemus istud nunc homo). Michael Weisse 1488?-1534 (német).
Tartalom
