Wittenberg 1544
1. Jer, temessük el a testet, Melyen a halál erőt vett, De majd a végítéletre Föltámad örök életre.
2. Ím, ami porból vétetett, Az ismét porrá, földdé lett; De porból is feltámasztja Az Úr hatalmas szózatja.
3. A hívő lélek Istennél Mennyekben mindörökké él; Mert Jézus érte is eljött, S a bűntől megváltotta őt.
4. Ki itt sok ínséget látott, Immár nyert nagy boldogságot; És kinek fájt, sírt a lelke, Már nyugodalmát meglelte.
5. Jer, hagyjuk őt itt aludni, Jézus Krisztusban nyugodni; S mindnyájan vigyázók legyünk, Mert innen mi is elmegyünk.
6. Ó, Jézusunk, segíts minket, Végezvén itt életünket, Hogy csendesen meghalhassunk, Hozzád mennyekbe juthassunk!
Prágai Lukács 1460?–1528 (Mandemus istud nunc homo). Michael Weisse 1488?–1534 (német).
Tartalom
