Mennyei Atyám! Amikor leteperve, megsemmisülve, félreismerten, elhagyottan, csupán a szenvedésünkkel állunk a világban, a te szemed titkon akkor is lát bennünket, és tetszéssel nézi törekvésünket, fáradozásunkat, vágyainkat és reménységünket itt a világban. Ez a tudat nagyobb boldogsággal tölt el minket, mint amekkora a szenvedés. Ha pedig megaláz és szinte felőröl bűneink tudata, bűnbánatunk akkor is megtalálja hozzád az utat, irgalmas Istenünk! Igen, Uram, hozzád visszük gondolatainkat, szívünket, gyenge önmagunkat, mert egyedül te vagy az, aki fölemelsz és megalázol és újra fölemelsz. Igen, Atyám!
S?ren Kierkegaard 1813-1855
Tartalom