Krisztus! Benned minden az enyém!
Sebeket ejtett rajtam a kíméletlen élet?
Hozzád fordulok, hogy meggyógyíts.
Hamis vágyak lázálmában
csillapító hűs forrás vagy.
Ha nyomaszt önnön gonoszságom,
te vagy a megigazulásom útja.
Tehetetlenségemben te vagy az erőm.
A halál küszöbén te vagy az élet.
Majd csak felébred a vágy bennem a menny felé.
Te magad vagy az út oda.
Vaksötétben, rémüldözve megpillantalak, mint irányfényt.
S ha egyszer rád éheztem,
te vagy az örök élet kenyere,
enyém leszel mindörökre!
Ambrosius 334-397
Tartalom