H. Isaac 1450?-1527
1. Már nyugosznak a völgyek, Az erdők s minden földek, Mind e világ pihen. De nékem nincs nyugalmam, Míg hálákat nem adtam Tenéked, én jó Istenem.
2. Ó, nap, hová tűntél el, Hová űzött az éjjel, Mely harcban áll veled? Te nem ragyogsz az égen, De más napom van nékem: Az Úr, az örök szeretet.
3. Reám borul az éjjel, De biztatnak reménnyel Ott fenn a csillagok, Hogy engem is a mennybe Visz majd az Úr kegyelme, Ha a földtől megválhatok.
4. A test nyugalmat áhít, És leveti ruháit, Halandóság jelit. De Jézusom az égbe' Öltöztet dicsőségbe, Ha végórám elközelít.
5. Fáradt tagjaim, mostan Leteszitek nyugodtan A napnak terheit. Vigadj, szívem, te is majd Levetheted a bút, bajt S a bűn terhét, mely keserít.
6. Álom jő már szememre. Ki vigyáz életemre, Ha most elszunnyadok? Izráel őrizője* Lesz házamnak védője, Nem érhetnek károk, bajok.
7. Jézus, te légy oltalmam, Csak nálad lesz nyugalmam Hű szárnyaid alatt. Uram, csak te vigyázz rám, Nem árt akkor a sátán: Testem-lelkem békén marad.
8. Ti is távol-közelben, Akik szerettek engem, Békén pihenjetek! A sötét éjszakába' Az Úr világossága Hűn őrködjék fölöttetek!
Paul Gerhardt 1607-1676 (német).
* Zsolt 121,4
Tartalom
