J. Glosius énekeskönyve 1730
1. Én Istenem, én bűnös ember, Itt állok szent színed előtt. Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen.
2. Igaz bűnbánattal kesergek Az én nagy vétkeim felett. Vessződdel, ó, Atyám, ne verj meg! Megtér tékozló gyermeked. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!
3. Ne büntess, mint megérdemelném, Amint kívánná sok bűnöm! Hisz a bűnösnek megtérésén A mennyben is nagy az öröm. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!
4. Ó, hallasd, szent Atyám, igédet, És mondd csak e szót: "Gyermekem, Én megbocsátok, béke véled!" S kegyelmed felragyog nekem. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen!
5. Meghallgattál! Már semmi kétség, Megadtad a bocsánatot. Ennél többet még mit is kérnék? Szívembe béke áradott. Én Istenem, én Istenem, Forró hálám tiéd legyen!
Christoph Tietze 1641-1703 (német).
Tartalom