Dallam: Jer, örvendjünk, keresztyének 318
1. Parányi csillag ez a föld Nagy kozmoszodban, Isten. Lényed teret, időt betölt, Kívüled semmi nincsen. Mit kezdesz, minden célba visz. Nagyságod nőttön-nő mai is Az ámulók szemében.
2. Többet tudunk, mint régiek Tudhattak a világról. Az űrt ma fényév méri meg, Elérhetőbb a távol. És az atom milyen csodás Jövendőt rejtő alkotás! Egy kis világ magában.
3. Magasztalunk mi emberek, Hogy részesekké tettél Az alkotásban, rengeteg Titkot máris fölfedtél. S még mennyi kívánt ismeret Vár ránk, ha úgy tetszik neked, Évmilliók méhében!
4. Mi csak kutatjuk az okot, Melyből anyag lett s élet, De te öröktől hordozod E mozgó mindenséget! Mint teremtő, mindenható, Tehozzád nincsen fogható, A hódolat megillet!
5. Ó, bölcs Isten, ki művedet Emberrel koronáztad, Add, megszenteljük nagy neved, Legyen bennünk alázat! Megannyi kozmikus körön Innen és túl legyen öröm Kékellő csillagunkon!
Scholz László 1911-2005.
Tartalom
