J. Kugelmann gyűjteménye 1540
1. Én lelkem, áldva áldjad Szép énekszóval Istened! Irgalma bőven árad. Jóságát nem feledheted. Ő megbocsátja vétked, És szánja a gyengét. Hű szívén rejt el téged. Megment, megóv, megvéd. Új ifjúság lesz részed. Megáld új erővel. Ad vigaszt bőven néked, És bajban nem hagy el.
2. Mint jó szülő megvédi És szánja gyenge gyermekét, Oly irgalommal nézi Az Úr, ki féli szent nevét. Hisz ő jól tudja, látja, Hogy életünk múló, Mint fű és rét virága, Oly gyorsan hervadó. Ha szél fú rá, már eltűnt, Helyét se lelnéd fel. Ily múló földi létünk. A vég mindig közel.
3. Csak egy nem érhet véget: Az Úr kegyelme megmarad, Bár tűnnek ezredévek És századok, mint pillanat. Népét nem hagyja cserben, Egy árva hívét sem. Úr ő a földön, mennyen És csillagezreken. Ég-föld és minden angyal, Szolgáld őt, dicsérd, áldd! Zengd, lelkem, énekszóval Az Úr nagy jóvoltát!
103. zsoltár. Johann Gramann 1487-1541 (német).
Tartalom
