Kolozsvár 1744
1. Ne hagyj elesnem, felséges Isten, keserűségemben! Te szent Fiadért légy segítséggel: ne essem kétségbe, Mert mindenfelől, látod, Úristen, vagyok kísértésben!
2. Az Írás rólad, felséges Isten, bizonnyal azt mondja, Hogy valakinek tebenned vagyon szíve bizodalma, Az olyan ember meg nem szégyenül, mert te vagy oltalma.
3. Gyermekségemtől fogva, Úristen, mindezideiglen Téged hívtalak én segítségül minden szükségemben; Mostan is nincsen több bizodalmam sem földön, sem mennyben.
4. Tudom, előtted úgy, mint magamban, bűnös ember vagyok, De Krisztus Jézus szent haláláért nálad kedves vagyok, Mert őáltala gyermeked vagyok, örökösöd vagyok.
5. Add meg, Úristen, te szent nevedért, amit tőled kérek, Szent Fiad által, teljes szívemből, melyért most könyörgök, Mert csak tebenned bízom, Úristen, míg e testben élek.
71. zsoltár. Nagybánkai Mátyás 1575.
Tartalom
